Honlap neve

Szlogen kell ide.

Egy áprilisi pénteki hűvös napon hazafelé ballagtam hallgatagon. A nap nem sütött, felhők mögé bújt és ez lombozta le leginkább a kedvem. Amint beléptem az ajtón át a nappaliba, láttam hogy anya nagyit itatja mert nagyi súlyos fájdalmakban szenvedett. Az öcsém fel alá furikázott a szobákban a kerekes székében. Elmosolyodtam és halkan köszöntem. Apa munkában volt nekem pedig nem akadt leckém. Délután volt és meg voltak a suliba a mai megpróbáltatásaim. Megöleltem az öcsémet és aztán leültem az íróasztalhoz. Anya odajött hozzám köszönt én pedig adtam neki egy puszit. 14 éves vagyok, mégsem szégyellem megpuszilni édesanyám kedves kis arcát. Megkérdezte miújság volt én pedig elújságoltam neki minden érdemes tudnivalót ami történt meg amiről tudnia kell. Bólintott majd végigsimított szokása szerint a hátamon. Én kimentem az udvarra. A házunk kicsike volt az udvarunk hatalmas. Tele barack, szilva körte és almafákkal hátul mogyoró bokrok egy diófa és a komposzt a termelési helyeken paprika paradicsom karalábé és répa meg sok sok virág tarkította. A fű zölden ragyogott mivel tegnap esett az eső. A kiskutyám aki egy keverék és nagyon aranyos foltos farokcsóválva üdvözölt újra amikor kiléptem az ajtón. Megsimogattam és elindultam a sétámra a kertben. Végiggondoltam a hetemet, amit ilyenkor mindig is szoktam tenni. Aztán előhúztam a zsebemből a kis jegyzetfüzetet és leirtam min kell változtatni mi volt jó rosz és satöbbi satöbbi. Aztán eltettem és végül elindultam sétára a kertben és most szabadon szárnyalltak a gondolataim. A verebek verekedtek körülöttem olykor elszállt felettem a gólya ami a faluban családjával megszállt a bolt kéményének tetején. A fecskék különböző légi mutatványokat mutattak be és olykor olykor zörgött a fakopács. A tó mellett haladtam el, egy kis madáritató tavacska mellett. Mesterségesen volt kiépítve, szóval úgy lehet elképzelni mint egy kibetonozott medence letakarva sötét fóliával megtoltve vízzel a közepén apró szökőkút körülötte kövek és a sziklakert színes növényei és egy kis csobogó kő aminek kifaragott medrében fürödtek a madarak rendszerint. A régi omladozó csűr előtt volt a ragyogó barackvirág sznű rózsabokor amit mindig ámulva néztem meg. A fenti alma és barackfa egymás mellett tökéletesen elfért és le is szakítottam egy almát hogy elfalatozzam. Aztán mikor a kert végére értem leültem a fűbe és nekidőltem egy fa törzsének. Aztán pedig gondolkodtam céltalan életemen. Nem volt ugyanis életcélom hogy mi akarok lenni. Sokmindenen gondolkodtam már de nem tudtam eldonteni mi is lehetnék.